Söröskorsó süti

Ilyet szeretnék csinálni a páromnak az évfordulónkra! (emlékeztetőül, hogy el ne felejtsem... :P )

Nyári táska szabásminta

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=578007242241792&set=a.210742922301561.51372.158573740851813&type=1&theater

23 csináld magad könyvtámasz-ötlet

http://www.buzzfeed.com/pippa/bookends-diys

Tejszínes-cukkinis penne

Hozzávalók: 1 közepes cukkini
                    500 g penne száraztészta
                    4 dl főzőtejszín
                    1 kis fej vöröshagyma
                    1 gerezd fokhagyma
                    1 ek. olívaolaj
                    1 ek. liszt
                    1 kk. őrölt szerecsendió
                    só
                    frissen őrölt bors
                    friss petrezselyemzöld
                    friss bazsalikom
                    reszelt sajt a tetejére

Elkészítés:

A tésztát sós vízben kifőzzük. Közben elkészítjük a szószt: az olívaolajon megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, majd hozzáadjuk a felkockázott cukkinit és a fűszereket, majd kevés vízzel puhára pároljuk. Felöntjük a főzőtejszínnel, beletesszük az apróra vágott bazsalikomot és petrezselymet, és sűrűsödésig főzzük. Ha nem akar besűrűsödni, egy ek. lisztet tehetünk bele. Összekeverjük a tésztával, és reszelt sajttal tálaljuk. Igazi könnyű, nyári ebéd.

Szépségem

Kincs, ami van

Minden kisgyerek fantáziáját izgatják a kincsek. Ki ne álmodozott volna arról négyévesen, hogy egy szép napon a nagymama padlásán vagy a homokozóban a kezébe akad egy halálfejes térkép, amelyen szaggatott vonal jelöli a kacskaringós útvonalat, piros X a rejtekhelyet – és amely majd elvezeti őt a kalózok elásott kincsesládájához, amely telis-teli van csillogó arannyal.

Annak idején délutánokat töltöttünk azzal az öcsémmel, hogy a házunk előtti játszótéren bóklászva kincset kerestünk. Találtunk is, szép számmal: elhagyott homokozólapátot, műanyag katonát, legó-elemeket; kiskanalat, melyet a „Márpedig én nem eszem meg a spenótot”- ellenállási akció hajított ki a panelház egyik ablakán. Otthon kincsként büszkélkedtünk szerzeményeinkkel, anyukánk meg szörnyülködött, hogy már megint milyen kacatokat szedtek össze ezek a lurkók.

A nagymamámnál külön kincses fiók volt a kredencen. Mindig rejtett valamit számunkra: csokit, cukrot, rágógumit. Amire a gyerek vágyik.

Hasaltunk a fűben, és négylevelű lóherét kerestünk, amely köztudottan szerencsét hoz. A rekordunk tizenhat volt egy délután alatt. Nagyobb kincset mégis csak akkor találtam, amikor már nagyobb voltam: egyszer egy ezüstgyűrűt a járdán. Aztán egy tízezrest Széchenyi naplójának könyvtári példányában. Amikor elmeséltem apukámnak, megjegyezte:

- Megkaptad a Széchenyi-hitelt?

- Meg, de ezt nem kell visszafizetni – válaszoltam elégedetten.

De addigra már átértékelődött számomra a kincs fogalma. Ma is van kincsesládám: a barátaimtól ajándékba kapott bögréket, kabalákat, mütyüröket őrzöm benne meg a leveleket. Azért kincsek ezek, mert kedves emlékek fűznek hozzájuk.

Az ember az igazi kincsesládáját a szívében hordja. És ami ebben van, azt nem veheti el senki. Sőt, annyi kincs van benne, hogy bőven jut másoknak is. Ez a blog a virtuális kincsesládikám hivatott lenni. Ebben fogom őrizni a képeket, zenéket, verseket, gondolatokat, amelyek megérintenek. Ízeket, illatokat, hangulatokat - amikért érdemes.